Lucid Dreaming

          Az egesz egy bagyadt fenyu oszi delutanon kezdodott. A nap laposan sutott be a szemkozti haztetok felett. En eppen edes szenderges kozepette fekudtem az agyamon, amikor agykergem ugy dontott, leveti magarol a REM-fazis rabigajat es kezebe veszi az iranyitast. Alom-jomagam onnon kettos mivoltara ebredt. Az ember persze moho, egybol repulni tamad kedve, aminek eredmenye reszegito lebeges helyett a jozanito ebredes. Nosza hat, vissza hamar Alomfoldre, immar kezdettol fogva a helyzet tudataban. Harom-negy hasonlo oda-vissza ut utan sikerult eljutnom, ha nem is repulve, de hatalmasakat szokellve tiz meteres magassagig a szurkes kulvarosi teglafalak kozt.
          Ezek utan felszallva egy regi sarga villamosra ismeros arcokba botlottam. Hiaba voltunk regi baratok, egyikuk sem hitt nekem, amikor az o szemszogukbol valoban abszurdnak tuno kijelentest tettem: "Ti valojaban nem is leteztek. Csak en almodlak benneteket!"