Az egesz egy bagyadt fenyu oszi delutanon kezdodott. A nap laposan sutott be a szemkozti haztetok felett. En eppen edes szenderges kozepette fekudtem az agyamon, amikor agykergem ugy dontott, leveti magarol a REM-fazis rabigajat es kezebe veszi az iranyitast. Alom-jomagam onnon kettos mivoltara ebredt. Az ember persze moho, egybol repulni tamad kedve, aminek eredmenye reszegito lebeges helyett a jozanito ebredes. Nosza hat, vissza hamar Alomfoldre, immar kezdettol fogva a helyzet tudataban. Harom-negy hasonlo oda-vissza ut utan sikerult eljutnom, ha nem is repulve, de hatalmasakat szokellve tiz meteres magassagig a szurkes kulvarosi teglafalak kozt.
Ezek utan felszallva egy regi sarga villamosra ismeros arcokba botlottam. Hiaba voltunk regi baratok, egyikuk sem hitt nekem, amikor az o szemszogukbol valoban abszurdnak tuno kijelentest tettem: "Ti valojaban nem is leteztek. Csak en almodlak benneteket!"
Címkék: kezdetek villamos alom repules baratok
Szólj hozzá!
A bejegyzés trackback címe:
https://luciddreaming.blog.hu/api/trackback/id/tr551751888
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.